A túl sok benyomás felemészti
az energia­készletet

Valamiből egy időben túl sok, egyszerűen túl sok és egyben ká­ros is. Ez a jó dolgokra is igaz az életben: a csokoládéra, a vö­rösborra, de bizony az emberekre is. Az intrók számára a „túl sok” azt jelenti, hogy feldolgozhatatlanul sok benyomás éri őket egyszerre. Pontosan ezt nevezzük túlstimuláltságnak: a benyomások sokrétűsége révén az adott helyzet túl sok energiát emészt fel. Ez kimeríti az embert és megfosztja a másokkal való találkozás örömétől. Tehát megerőltető. Ezért az intrók esetében nem szokatlan, hogy a társasági alkalmakat óvatosan adagolják, és nagyon tudatosan megválogatják, hogy ne fárasszák túl ma­gukat. Ez teljesen legitim hozzáállás – senkinek sem kötelező ál­landóan emberek között töltenie az idejét! Itt azonban magáról a szituációról van szó: Hogyan kerülhetjük el, hogy túl gyorsan túl sok energiát kelljen elfogyasztanunk?

Stratégiák a túlstimuláltság ellen

  • Kikapcso­lódás
    Ügyeljünk minden társasági eseményen arra, hogy jól érez­zük magunkat! Ne helyezzük magunkat nyomás alá! Iktas­sunk be szüneteket! Két fontos dolgot nem szabad elfelej­tenünk: egyedül kell lennünk és ki kell tudnunk kapcsolni. Különféle lehetőségek közül választhatunk: Menjünk el a mosdóba! Nézegessük meg a falakon található képeket! Ül­jünk le nyugodtan és figyeljük a körülöttünk levő embereket egy pohár borral a kezünkben!
  • Egyszerre csak egy dolgot
    Ne csináljunk több dolgot egyszerre, párhuzamosan! Ezzel csökkentjük az agyban az ingerfelvételt és több figyelmet tu­dunk szentelni annak, amivel éppen foglalkozunk. Ez is fo­kozza a jelenlétünket. Ha befejeztük, akkor gondolkodhatunk a következő célon – vagy nézzük meg. mit kínálnak a svédasztalon.
  • Hangerő
    A túl nagy hangerő a csendes ember számára igazi „energia­zabáló” és gyakori oka a túlstimuláltságnak. Megfigyeltem magamon és más csendes embereken is, hogy hajlamosak vagyunk a zajt egyfajta természeti erőnek tekinteni, amely ellen semmit sem tehetünk. Hozzáadódik még ehhez, hogy a körülöttünk levő extróknak a lárma nem okoz gondot, tehát úgy tűnik, mintha csak a „mi” problémánk lenne. De szed­jük össze nyugodtan a bátorságunkat, gyakran akad meg­oldás, ha azt vesszük észre, hogy túl hangos a környezet.

(Sylvia Löhken – A csend ereje)