ELSŐ FEJEZET
Sétálok az utcán. A járdán van egy lyuk.
Nagyon mély az a lyuk. Beleesem. Tehetetlen és kétségbeesett vagyok.
Nem az én hibám, hogy ez történt velem.
Egy örökkévalóság, mire valahogy kikecmergek a lyukból.

MÁSODIK FEJEZET
Sétálok ugyanazon az utcán. A járdán van egy mély lyuk.
Úgy csinálok, mintha nem látnám. Beleesem… megint.
Nem hiszem, el, hogy újra ugyanott vagyok, de nem az én hibám, hogy ez történt velem.
Megint rengeteg időbe telik, mire kimászom valahogy.

HARMADIK FEJEZET
Sétálok ugyanazon az utcán. A járdán van egy mély lyuk.
Látom, hogy ott van. Ennek ellenére beleesem.
Ez egy káros szokás, de a szemeim már nyitva vannak.
Tudom, hogy hol vagyok. Azt is tudom már, hogy a saját hibámból kerültem ide.
Azonnal kijövök onnan.

NEGYEDIK FEJEZET
Sétálok ugyanazon az utcán. A járdán van egy mély lyuk.
Megkerülöm.

ÖTÖDIK FEJEZET
Egy másik utcába megyek sétálni.


Portia Nelson